Lovak

Minden, amit a lovakról tudni illik

Az ember a közelmúltban elhagyta az évezredeken átívelő civilizációs fejlődéséneknélkülözhetetlen, leghűségesebb társát, a lovat, hogy gépesített életformájával még inkább győzedelmeskedjen a természet erői felett.
E fejlődésnek azonban ára is van. A ló megszűnt életünk szerves része lenni.
Az elvesztett társ iránti hiányérzet azonban a legtöbb ember

ben különös vonzalmat, rokonszenvet ébreszt a lovak iránt. Olyan lényt látnak benne, mely a természetben a harmonikus mozgás, az alkati szépség és a szabadság szimbóluma.
Minél inkább átalakítjuk környezetünket a civilizáció igényei

   szerint, annál nagyobb vágyat kelt az emberekben a természet ősi harmóniájának felidézése és újbóli átélése.
Valaha a ló nélkülözhetetlen társa volt az embernek, olykor országok sors a múlott gyorsaságukon, kitartásukon, hűségükön.
A művészeket is megihlette a lovak szépsége, tökéletessége, harmonikus mozgása. Mára a szabadság szimbólummá váltak.

Érdekességek

Mit lát a ló?
A ló látása nem különbözik más síkvidéki legelõ prédaállatok, például az antilop látásától. E fajoknak a lehetõ legszélesebb területet kell átlátniuk, hogy a leselkedõ veszélyeket gyakorlatilag minden irányból észlelhessék.
A szemek a fej két oldalán helyezkednek el, és nem elõrenéznek. Természetes környezetben a fûevõk mintegy napi 16 órát töltenek lehajtott fejjel legelészve. Ez a testhelyzet lehetõvé teszi, hogy a fej kis fordításával beláthassák az egész terepet.
Legelés közben akadályt csupán a négy vékony láb jelent, de egyébként a "látóberendezés" megfelelõen ki tudja szûrni a veszélyeket. Ez a fõ magyarázata a magas túlélési aránynak, de rámutat arra is, hogy miért nem lehet észrevétlenül megközelíteni egy legelészõ lovat.
Nagyon fontos tudomásul venni, hogy a biztonságérzet és a jó közérzet eléréséhez nélkülözhetetlen tiszta látás feltételezi a fej és a nyak szabad mozgását is. Ha a lovas szárral, vagy esetleg martingállal korlátozza a fejmozgást, lényegében részlegesen megvakítja a lovat. Ez az oka annak, hogy a ló néha kimondottan harcol a fejéért.
A fej és a nyak szabad mozgása különösen fontos gyors mozgás vagy ugrás közben, mivel ekkor tisztán KELL látnia, hogy képes legyen helyesen megítélni a talaj alakulását és az akadály nagyságát.

Színlátás
Régi hiedelem, hogy a ló színvak. Bebizonyosodott azonban, hogy szemükben az emberéhez hasonló színérzékeny sejtek vannak. Úgy tûnik, hogy leginkább a sárgát, a narancssárgát és a pirosat látják, de meg tudják különböztetni a zöldet is, viszont a kékkel és az ibolyával már problémáik vannak.

A ló hallása
A lovak hallása rendkívül kifinomult, sokkal jobb, mint az embereké: mélyebb és magasabb hangokat is képes érzékelni.
Az embernél hamarabb és nagyobb távolságról meghallja más lovak hívójelét, autók hangját, stb. Szabadon tartott lovak hamar és messzirõl felismerik gazdájuk autójának hangját és társítják egy bizonyos személy feltûnésével.

Idézetek Monty Roberts-tõl:

"A jó tréner meghallja, mit mond neki a ló.
A nagy tréner azt is meghallja, amit csak suttog."

"Ha egy ló el akar távolodni, akkor ne kis távolságra küldd el,
hanem messzire!"

"Tedd könnyûvé számára, hogy helyesen cselekedjen,
És nehezítsd meg a helytelen tetteket!"

"Nem az a nagy tréner, aki rá tudja venni a lovat arra,
hogy megtegyen valamit. A nagy tréner arra veszi rá a lovat,
hogy meg akarja tenni azt a valamit."

"Az erõszak soha nem az áldozat,
hanem az erõszak elkövetõjének érdekeit szolgálja."

"Mindenkinek joga van hibázni."

"Senkinek nincs joga azt mondani neked, hogy ezt meg kell tenned!"

"A lovak is beszélnek… csak oda kell figyelni rájuk!"

"A ló igazi menekülõ állat. Ha a vele való kapcsolat során nyomást
gyakorolnak rá, szinte biztos, hogy inkább a menekülést választja, és nem a harcot."

"A trénernek egy pillanatra sem szabad megfeledkeznie arról,
hogy a ló nem tud rosszat tenni; és hogy a ló összes cselekedete-
különösen a fiatal, indítatlan lóé- minden valószínûség szerint
a tréner tetteinek következménye!"

"A lovak betanítása során a legfontosabb eszköz a kéz, mely a kantárt fogja."

"Odavezethetsz egy lovat a vízhez,
de nem kényszerítheted arra, hogy igyon."

"Odavezethetsz egy embert a tudáshoz,
de nem kényszerítheted arra, hogy gondolkodjon."

Fajtái:

 Magyar Sportló (Mezőhegyesi Sportló, Magyar Melegvérű)

Fajtajellemzők

A széles genetikai variancia ellenére az állomány küllemileg viszonylag egységes, hiszen a felhasznált fajták tenyészcélja is hasonló. A kívánatos egyedekre jellemző küllemi alakulás a nagy ráma, a testtömeggel arányos, egyenes fej, széles homlok és tarkó, középmagasan magasan illesztett, hosszú, jól ívelt nyak, elmosódott baltavágás, hosszan hátbanyúló középmagas mar, közepes hosszúságú, de jól izmolt hát, rövid, feszes ágyék, terjedelmes far, elég mély, közepesen dongás mellkas, terjedelmes izületek, többé-kevésbé szabályos lábszerkezet.

A vizsgák során különös figyelmet fordítanak a lovagolhatóság, a vérmérséklet, a lépés, ügetés és vágta hossza, lendülete, impulzusa és szabályosságának mérésére, az ugrókészség, -képesség és ugróstílus elbírálására szabadonugró folyosóban és tesztlovassal.

Gyakori hiba a standardnál kisebb marmagasság, a nem elég nemes fej, a laza csontalap, a nem elég terjedelmes csánk, a lábszerkezetbeli hibák, a kívánatosnál kevesebb mozgás.

Valamennyi kancát a méneskönyvbe kerülés előtt küllemileg minősítik, és csak a legalább 50 pontot elértek kerülhetnek a méneskönybe való felvételre. Méneknél a tenyésztésbe vétel határa 75 pont.

Története

1958-62 között az ország lóállománya az erőszakos TÉESZesítés következtében négy év alatt drasztikusan lecsökkent, 724000-ről 374000-re. Ekkor támadt az az igény, hogy a megmaradt lóállományt a sportok, elsősorban a díjugratás terén kezdjék el hasznosítani.

Mezőhegyesen egy új sportló ménest alapítottak vegyes származású (gidrán, kisbéri félvér, nóniusz) kancákból. Ezeket a kancákat főként hannoveri, holsteini és angol telivér ménekkel fedeztették. 1964-ben Ramzes Junior, majd később Aldato, Fokos, Magister és ivadékaik bevonásával indult a tenyésztés.

A 70-es, majd 80-as években egyre több német, majd holland, belga és francia import mén került a magyar sportlótenyésztésbe, mára szinte valamennyi Európában elismert sportló vonal képviselői megtalálhatóak az állományban.

A Magyar Sportlótenyésztő Országos Egyesülete (MSOE) jelenleg közel 2000 kancát tart nyilván, a tenyésztési engedéllyel rendelkező mének száma 200 körül mozog. A mének között jelentős számban található külföldi (főként német, holland, francia, belga) import,angol telivér, illetve az import méneknek már Magyarországon született ivadéka.

Méretek

marmagasság bottal: 165-170 cm

szalaggal: 177-183 cm

szárkörméret: 21,5-23 cm

Színe leggyakrabban pej, de bármely más színben is megengedett.

EREDETE

A „hidegvérű” szó a német „kaltblüter” szó tükörfordításából került nyelvünkbe. A kifejezés nem az állat testhőmérsékletére, hanem vérmérsékletére utal. A hidegvérű ló, amely jellegében, főként erős csontozata, nagy izomtömege, dús szőrzete és lassúbb mozgása miatt jelentősen eltér az egyéb ló típusoktól, Nyugat-európai eredetű. A régészek többsége kialakulásukat a mai Belgium területén élő vadlóra (Equus robostus) vezetik vissza, míg mások az egységes ősnek a domesztikáció során kialakult változatának tekintik. Kialakulása már az ókorban keletkezett rajzokon is nyomon követhető, de szélesebb körű elterjedése a páncélos lovagok korára tehető. A nehézlovasság visszaszorultával ezek a lovak igen nagy szerepet töltöttek be a szállításban, mezőgazdaságban, bányászatban (bányaló) stb.

 

JELLEMZŐI

A hidegvérű ló külleme és testalkata jelentősen különbözik a melegvérű fajtákétól. A nagyobb testtömeg, a dúsabb izmoltság, a vastagabb bőr, durvább és dúsabb hosszúszőrök, a terjedelmes és burkolt izületek első látásra megkülönböztetik a hidegvérű, valamint a hidegvérű és melegvérű lovak keresztezésébõl származó ún. „sodrott” lovakat. Feje testtömeggel arányos, a hidegvérű jellegnek megfelelően kissé burkolt, de nem durva. Nyaka középmagasan illesztett, közepes hosszúságú, általában igen jól izmolt, gyakran ívelt, estenként terhelt. A sörény, dús, kétfelé osztott. A mar és a nyak találkozása az ún. „baltavágás” elmosódott, a mar rövid, alacsony, széles, jól izmolt, a hátba fokozatosan megy át. A hát középhosszú, széles, jól izmolt. A kissé hosszabb hát kevésbé súlyos hiba, mint a rövid. Fara terjedelmes, erősen izmolt, csapott, barázdált. A nem elég izmolt „szimpla” far melegvérű ősökre utal, így törzskönyvből kizáró. Szügye széles, izmos, mély. Az elülső lábak esetében a jól izmolt, közepesen dőlt lapocka, a terjedelmes, burkolt izületek, a széles, gyakran dús hosszúszőrökkel fedett, közepes hosszúságú szárak, a gömbölyű bokák, a közepes hosszúságú de inkább rövid csüdök, a dús bokaszőrzet, a széles, terülésre hajlamos paták a jellemzőek. A lábszerkezet tekintetében oldalról a kissé hátraállított ún. „borjúállás” szemből nézve a „hegyfaltipró” lábállás gyakori, míg ennek ellentéte az ún. „franciás” állás szinte sohasem fordul elő. A hátulsó lábakon a fel- és alcomb igen jól izmolt, a lábvégeknél az elülső lábakhoz hasonló alakulásformát találunk. Lábai középhosszúak, sem a levegős „nyakigláb”, sem a túl zömök rövidlábú egyedek nem kívánatosak. Mozgása az utóbbi évtizedek szelekciójának köszönhetően sokat javult, ma már egyre kevesebb a rendellenes mozgású (kaszáló, csámpás) egyed.

 

Méretei
marmagasság bottal: mének 153-165 cm, kancák 150-160 cm,
marmagasság szalaggal: mének 165-177 cm, kancák 160-173 cm,
övméret: mének 200-215 cm, kancák 190-210 cm,
szárkörméret: mének 24-26 cm, kancák 23-24 cm.
Színe főként pej, szürke, sárga, fekete és a deres szín különböző változatai.

HASZNOSÍTÁSA

A hidegvérű ló nagy testtömege, nyugodt vérmérséklete folytán ideális igásló. Már kétéves korában fogatba tanítható. A betanítás valamennyi fajta közül a legegyszerűbb, már néhány alkalom elég, hogy utána megbízhatóan dolgozzon. Ha több napig nem fogják be, akkor sincs vele különösebb gond, a melegvérű fajtáktól eltérően. Magyarországon a lóhúsfogyasztásnak nincsenek hagyományai, de a Nyugat-európai piacokon a lóhús igen kedvelt, ára a marhahúsét meghaladja. Nagy tömege, dús szőrzete, sajátos alkata, nyugodt vérmérséklete, barátságos természete révén kiválóan alkalmas azoknak a ló kedvelőknek is, akik nem gazdasági célból, hanem kizárólag kedvtelésből tartanak egy-két lovat. Erre kiváló példákat találhatunk Angliában, Hollandiában és Észak-Németországban, ahol az igás célú hasznosítás visszaszorultával már-már kiveszőfélben lévő hagyományos hidegvérű fajtákat (shire, clyton, keletfriz, rajnai) a hobbytenyésztők karolták fel, hozták divatba, és tartják fenn ezeket a fajtákat.

 

ÁLLOMÁNYA

A fajtafenntartó szervezet, a keszthelyi székhelyű Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület 360 fajtatiszta kancát tart törzskönyvi ellenőrzés alatt, de az országos köztenyésztésben minden negyedik kancát hidegvérű ménnel fedeztetnek. (A hidegvérű és melegvérű lovak keresztezéséből származó utódot „sodrott”-nak nevezzük, amely mint haszonállat szerte az országban igen elterjedt.)

Arab Az arab a világ legrégebbi tiszta vérben tenyésztett lófajtája. A történelem elõtti idõkben Ázsiában és Közel-Keleten élt vadlovak leszármazottja. Az arabot több országban háziasították, így a helyi feltételeknek megfelelõen egymástól eltérõ típusok alakultak ki. Ezek közül a sivatagi arab, a beduinok lova a legismertebb. A beduinok olyan lovat akartak, melynek külleme megnyerõ, és amely képes alkalmazkodni a zord sivatagi körülményekhez. Így hát elkezdõdött a 2000 éves szelekciós tenyésztõi munka. A kancákat bátorságuk és állóképességük, a méneket pedig a külsejük és intelligenciájuk alapján válogatták. A beduinok ügyeltek a fajta tisztaságára, csakis tiszta vérû egyedeket vontak a tenyésztésbe. A lovakat beltenyésztették is, hogy a lehetõ legjobban rögzítsék a fajtajelleget. A fejlõdésére nagy mértékben hatott az iszlám vallás. A 7. században a próféta, Mohamed ismerte fel a bátor, gyors és mozgékony lovak jelentõségét a hadviselésben. Híveinek szinte kötelezõ volt a lovak szeretete, tisztelete, és azt hirdette, hogy a lónak adott minden egyes gabonaszem után a hívõ egy bûne a mennyben megbocsáttatik. Ahogy az iszlám birodalom terjeszkedett, az arab ló egyre népszerûbb lett Európában. Az európaiak is felismerték a fajta remek tulajdonságait, ezért nemsokára mindenhol próbálták a helyi fajtákkal keresztezni. Mivel az arab jól örökíti utódaiba felépítését, hamarosan népszerû lett mint fajtaalapító-és javító ló. Ennek következtében jobban hatott a világ lóállományára mint bármely más lófajta a világon. Minden melegvérû fajtában találkozunk arab vérrel, de sok póni és néhány hidegvérû kialakulásában is szerepet játszik az arab vér. Jellemzõk: Szín: pej, sárga, szürke Marmagasság: 150-155 cm Küllem: csukafej, tûzött nyak, rövid hát, mély szügy, izmolt far, kemény végtagok Viselkedés: intelligens, kitartó, tüzes, bátor Használati mód: hátas-és versenyló, illetve fajtajavító Kialakulás: Ázsiai vadló-> ARAB

Angol telivér Angol telivért a világ leggyorsabb és legértékesebb versenylovaként tartják számon. A lóversenyzés Angliában, II. Károly uralkodása alatt virágzott fel. A honos fajták legjobb kancáit importált arab, török, és berber lovakkal keresztezték, s így kialakult egy tetszetõs küllemû, gyors típusú versenyló. Ahogy a lóversenyzés egyre népszerûbb és elterjedtebb lett, a tenyésztõk egyre több figyelmet fordítottak a pedigrére, és csak versenyeken kipróbált õsöktõl származó lovakat használtak a tenyésztésben. Kezdetben a telivért hosszú, 4-12 mérföldes távon (ez kb. 7-20 km) indították, de késõbb népszerûbbé váltak a rövidebb versenyek, így fiatalabb lovak is versenyezhettek. A telivér iránt mindig élénk külföldi érdeklõdés mutatkozott, ezért nagy számban exportálták. Ma már szerte a világon tenyésztik, néhány ország pedig kimagasló eredményeket ért el: - Az USA rendkívül híres fiatal sprintereirõl - Franciaország a közép-és hosszútávfutó telivéreivel büszkélkedhet - Írországban szintén kiváló telivéreket tenyésztenek Jó felépítésének, hosszú, könnyû, elegáns lépteinek és egyensúlyérzékének köszönhetõen az angol telivér kitûnõ hátasló is. Nyugodtabb vérmérsékletû fajtákkal keresztezve remek díjugró, díjlovagló, military-és vadászlovak származnak tõle. Jellemzõk: Szín: telt színek Marmagasság: 150-182 cm, használati módtól függõen Küllem: változó; finom, elegáns fej, hosszú, ívelt nyak, mély szügy, rövid, erõs hát, izmolt far, kemény végtagok Viselkedés: bátor, lelkes Kialakulás: Arab-> török-> berber-> galloway-> ANGOL TELIVÉR

Quarter horse

Amerika legrégibb, ma is tenyésztett fajtája a quarter horse.
A 17. században a virginiai és karolinai városok fõutcáján minden szombat és vasárnap lóversenyeket rendeztek. A táv negyed mérföld (kb. 400 m) volt. A csikaszó indiánok pónijai és az Angliából importált telivérek keresztezésébõl származó lovak rendkívül gyorsnak bizonyultak ezen a távon, így rövidesen megkezdõdött tenyésztésük. A "quarter" angol eredetû szó, jelentése: "negyedes". Ez az elnevezés a negyed mérföldes versenyek után ragadt e fajtára.
A quarter tenyésztése a gyorsaságra és a nagy gyorsulást feltételezõ sprintre irányult.
Ahogy a fajta terjedt, egyre több jó tulajdonságát ismerték fel. A quarter nagyon erõs ló, válla, fara izmolt, nagy távolságot tud megtenni egy testesebb lovassal és annak málhájával együtt. Robbanékony, képes szûk fordulatokra, mely alkalmassá teszi a csorda melletti munkára.
A quarter egyesíti az erõt, a gyorsaságot, a mozgékonyságot, az intelligenciát. Könnyen betörhetõ fajta, ezért is ilyen népszerû.
Használati módtól függõen különbözõ típusai alakultak ki, de minden típus hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. A nagyobb testûek munkalovak, a kisebbeket pedig versenycélokra használják.
Az USA-ban a quarter a legnagyobb egyedszámú fajta. Népszerûsége okán nagy számban exportálják.

Jellemzõk:
Szín: telt színek
Marmagasság: 150-160 cm
Küllem: rövid fej, izmos nyak, zömök törzs, széles, izmolt far, finom végtagok
Viselkedés: intelligens, sokoldalú, odaadó
Használati mód: hátasló-és versenyló, mezõgazdasági alkalmazás, rodeó

Kialakulás:
Arab->berber->török->andalúziai->telivér-> QUARTER HORSE

Musztáng

A musztáng Észak-Amerika elvadult lova. A spanyol telepesekkel érkezett ide, így eredete az andalúziai, az arab és a berber fajtákra vezethetõ vissza. Több mint 300 évig élt vadon, ezalatt kemény, szívós és független fajtává alakult. Sokat közülük az indiánok fogtak be, majd késõbb pedig a marhahajcsárok között vált népszerûvé. 
Gulyaérzetét megfelelõnek találva hamar munkára is fogták, eközben pedig megkezdõdött keresztezése a telepesek lovaival, hogy nagyobb testû munkalovat alakítsanak ki. Késõbb a telivérrel nemesítették. A quarter horse is a musztángból alakult ki.
A vadon élõ musztángok száma mára sajnos erõsen lecsökkent, törvényi védelem alatt állnak. A védelmen túl intézményesített formában különbözõ nyilvántartások is mûködnek az egyes vérvonalak megõrzése érdekében.

Jellemzõk:
Szín: minden szín
Marmagasság: 145-155 cm
Küllem: változó; könnyû test, kemény végtagok
Viselkedés: független, konok
Használati mód: terelés, lovaglás, távlovaglás

Kialakulás:
Andalúziai-> arab-> berber-> török->-> MUSZTÁNG

Pinto

A köztudat sokáig az amerikai indiánokhoz kapcsolta e látványos megjelenésû lovat. Mára széles körben elterjedt hobbi-és bemutatólóvá vált. Kezdetben a pintót, színtípusként jegyezték.
A pinto színmintái két csoportba sorolhatók. Overónak nevezik, amikor nagy fekete és fehér foltok váltakoznak. A tobiano mintánál fehér alapszínen bármilyen színû foltozottság- a feketén kívül- elõfordulhat.

Jellemzõk:
Szín: fehér és fekete, vagy fehér és -feketén kívül- bármelyik szín kombinációja
Marmagasság: változó
Küllem: változó
Viselkedés: változó
Használati mód: hobbilovaglás, mezõgazdasági munka, bemutatók

Kialakulás:
Musztáng-> PINTO

Falabella

Legfeljebb 75-cm-es magasságával a világ legkisebb lova. Nevét tenyésztõi után, a Buenos Aires mellett gazdálkodó Falabella családról kapta.
Kis testû telivértõl származik, melyet shetlandi pónival kereszteztek.
Bármely fajtájú kancával keresztezve az utód sokkal kisebb lesz mint az anyja, és néhány generáció múlva az elõbbi utód leszármazottai elérik a falabella méretét.
Arányait tekintve a falabella nem póni, hanem kis testû ló. Legalább annyira gondos tartást igényel, mint egy telivér. A méretcsökkenés erejét is elvitte, ezért hátasnak nem alkalmas, de használják kocsiba fogva, illetve díszállatként.

Jellemzõk:
Szín: bármely szín
Marmagasság: legfeljebb 75 cm
Küllem: miniatûr lóra emlékeztetõ arányok, finom csontozat, rövid végtagok
Viselkedés: szelíd, bátor
Használati mód: kocsiló, díszállat

Kialakulás:
Shetlandi póni-> telivér-> FALABELLA

Mangalarga

A brazil mangalarga 100 éves fajta. Honos crioulo kancáknak andalúziai és alter real ménekkel való fedeztetése révén alakult ki.
Az eredményül kapott remek, 5 jármódú hátasló ötödik jármódja az ügetés és vágta közé esõ ún. marcha, amely kényelmes lovaglást tesz lehetõvé.
A szintén brazil campolino a mangalarga nagyobb testû változata.

Jellemzõk:
Szín: pej, sárga, aranysárga, szürke
Marmagasság: 160 cm
Küllem: hosszúkás fej, rövid hát, erõs far, mélyen tûzott farok, hosszú lábak

Kialakulás:
Crioulo-> andalúziai-> alter real-> MANGALARGA

Shetlandi póni

A Skóciától északkeletre található Shetland-szigetekrõl származik. Itt közel 2000 évig elszigetelve élt.
Eredete nem ismert. Egyesek szerint Skandináviából került Shetlandra, de az is elképzelhetõ, hogy az exmoor "törpe" típusa is közrejátszott a létrejöttében.
Elszigetelt fejlõdésének köszönhetõen tiszta vérvonalú maradt. A 19. században bányalónak használták, sokukat ezért szállították el Shetlandról. Ennek eredményeként tenyésztésben eluralkodott a mennyiség szemlélet, amelynek következtében a fajta leromlott. A fajta jelleg visszaállítása érdekében törzstenyészeteket hoztak létre. Ez lett az elsõ önálló tenyészegylettel rendelkezõ pónifajta.
A honos fajták közül 105 cm-es magasságával a legkisebb, méretéhez képest viszont a világ legerõsebb pónifajtája.
Bár mérete miatt ideális lenne arra, hogy gyerekek lovagoljanak rajta, konok, független karaktere megkívánja, hogy keményen-de nem durván- tartsuk kordában.

Jellemzõk:
Szín: fekete, pej, szürke, sárga, részben telt színek
Marmagasság: 105 cm
Küllem: kis fej, mély, dongás törzs, rövid hát, rövid lábak, kemény paták
Viselkedés: makacs, független, konok, önfejû

Kialakulás: 
Kelta póni-> SHETLANDI PÓNI

Shire 

A shire 190 cm-es magasságával és tonnán felüli tömegével a világ legnagyobb lófajtája.
Feltehetõen a great és az old black lovaktól származik, amelyek hátán középkori lovagok indultak csatába. A csatalovak eredete sem tisztázott, egyesek szerint az észak-európai fríz és flamand szerepel felmenõik között.
Az old english black fõleg Anglia középsõ részén terjedt el, ahol az ipari forradalom beköszöntével erõsen megnövekedett a szállítandó nyersanyag és készáru mennyisége.
A 19. század közepére az erés hámoslovak iránt megnõtt az igény, s az ezt kielégíteni szándékozó gondatlan tenyésztés a fajta leromlásához vezetett. 1878 a korábbi Fogatló Tenyészegyletbõl megalakult a Shire Tenyészegylet.
Szinte felhõtlen öröm dolgozni ezzel a nagyszerû, nemes lóval. Népszerûsége biztosítja fennmaradását még akkor is, ha hámoslóként már nincs rá többé szükség.

Jellemzõk:
Szín: fekete, pej, szürke- fehér jegyekkel
Marmagasság: 170-180 cm, a mének elérhetik a 190 cm-es magasságot is
Küllem: kissé kosba hajló fej, széles szügy, mély, dongás törzs, izmolt test, hosszú, bokaszõrös lábak
Viselkedés: jóindulatú, kedves, szelíd, dolgos
Használati mód: nehéz hámos-és bemutatóló

Kialakulás:
Fríz ló-> old english black-> flamand ló-> helyi fajták-> SHIRE

Ír félvér

 

 

Az ír félvér fajtaként való bejegyzésére csak a közelmúltban került sor. Kialakítása még napjainkban is tart. A telivér és az ír igásló keresztezésével állítják elõ. Az utódok remekül szerepelnek díjugró-és military versenyeken. Az 1970-es évektol kezdõdõen az Ír Lótenyésztési Szövetség figyelemmel kíséri a fajta alakulását. A szülõvonalaknak megfelelõen még mindig több típus létezik a fajtán belül. A többségre jellemzõ a jó formájú, éber fej és az erõs testfelépítés.

Jellemzõk:
Szín: bármely telt szín
Marmagasság: 170 cm
Küllem: változó; jellegzetes hunter vagy ugró típus
Viselkedés: okos, merész, érzékeny
Használati mód: vadászat, díjugratás, military

Kialakulás:
Ír igásló-> telivér-> connemara-> ÍR FÉLVÉR

Hackney

 

 

 

A mai hackney kialakulása teljesen nyomon követhetõ.
A honos gyors ügetõfajtákból, a norfolkiból és a yorkshire-ibõl alakították ki. A 19. század elején e két fajta keresztezése eredményezte a finom felépítésû hackney lovat. Akkor építettek ki jobb minõségû utakat, így a sebes ügetésben járó hackney gyors közlekedési eszközzé válhatott.
A 19. század közepén alakult ki a hackney póni- ehhez a hackney-t fell kancákkal keresztezték. A hackney örökítette a gyorsaságot és az eleganciát, a fell pedig az erõt és a magas ívelésû mozgást.
A hackney legjellemzõbb ismérve sajátos mozgása. Ügetésen lábai magasan, tért nyerõen mozognak, elülsõ lábait színpadiasan elõrevetve halad. Bemutatóhelyek mindennapos látványossága, de otthonosan mozog versenypályákon is.

Jellemzõk:
Szín: pej, sötétpej, fekete
Marmagasság: ló: 148-160 cm; póni: legfeljebb 148 cm
Küllem: kisméretû, enyhén félkosba hajló fej, hosszú nyak, mély, rövid törzs, rövid lábak, erõs csánk, magasan tûzött, emelt farok, finom, selymes szõr
Viselkedés: lelkes, éber, bátor
Használati mód: fogatban

Kialakulása:
Norfolki ügetõ-> telivér-> HACKNEY

Hannoveri

 

 

Nevét tenyésztõhelyérõl, a németországi Hannoverrõl kapta.
A hannoveri fajta alapítása 1735-ben történt, amikor II. György király rendeletére létrehozták a cellei ménest.
A középkori csatalovaktól származó helyi állományt holsteini lovakkal keresztezték, így egy kisebb méretû kocsilovat nyertek.
A tenyésztést Angliából importált telivérrel és cleveland bay-jel folytatták, majd az andalúziai vér is szerephez jutott a fajta kialakításában.
1867-ben létrejött tenyészegylete olyan lovat szeretett volna, amely használható fogatban de katonai célokra is alkalmas. Ez meg is megvalósult, de az elsõ világháború után a katonai célú lovak iránti igény visszaesett, melynek következtében a tenyészcél is megváltozott.
Gazdasági, fogat-és hátasló lett az új irányvonal.
A második világháború azonban újra változtatni kellett. A hannoveri iránt nem mutatkozott komolyabb igény. Most csúcsminõségû hátaslvat szerettek volna kitenyészteni. A tenyésztésbe arabot, trakehnenit és telivért vontak be. Ezáltal a hannoveri egy erõs, atletikus, ugyanakkor elegáns lovat kaptak, melynek vérmérseklete ideális hátas-és versenylóvá tette.
A hannoveri lovak jól szerepelnek díjugrató és military versenyeken, de díjlovaglásban is megállják a helyüket.

Jellemzõk:
Szín: minden telt szín
Marmagasság: 160-180 cm
Küllem: változó; erõteljes törzs, rövid, erõs lábak
Viselkedés: okos, érzékeny, bátor, odaadó
Használati mód: verseny-és hátasló

Kialakulás: 
'Great' csataló-> holsteini-> telivér-> cleveland bay-> andalúziai-> trakehneni-> arab-> HANNOVERI

Holsteini

A német lófajták közül talán a holsteini alakult ki a legrégebben. Németország északi részérõl származik, a schleswig-holsteini mocsaras vidékrõl származik.
Kezdetben andalúziai és nápolyi lovakkal keresztezték a mocsári lovakat. Ennek eredményeként létrejött egy egész Európában kedvelt, nagy testû ló.
A fajta finomítása érdekében a 19. században a holsteinire cleveland bay és telivér vért vittek. Ezáltal egy erõs, magas léptû, jó állóképességû, elegáns kocsiló jött létre. A cleveland bay és a telivér nagyban növelte ugróképességét, és díjlovaglásra is alkalmassá tette.
A második világháború után a fajta egyedszáma erõsen lecsökkent.
A holsteini a telivérrel történõ finomítgatásoknak köszönhetõen minden szinten és minden lovaglóágban sikeres versenyló.

Jellemzõk:
Szín: a legtöbb telt szín
Marmagasság: 168-178 cm
Küllem: elegáns fej, erõs nyak, izmos váll, mély mellkas, telt törzs, erõs far, rövid lábak
Viselkedés: okos, odaadó, merész, sokoldalú, jó természetû
Használati mód: hátas-és versenyló

Kialakulás:
Mocsári ló-> andalúziai-> nápolyi-> cleveland bay-> telivér-> HOLSTEINI

 

 

Angloarab

A világ minden táján élnek az arab és a telivér keresztezésébõl származó angloarab lovak.
A fajta a 19. század negyvenes éveiben végzett keresztezésekbõl (angol telivér és arab) származik.
Kezdetben két vonal létezett: a déli és az ún. tiszta vonal. A déli vonal kialakulási helye a délnyugat-franciaországi Limousin vidéke, ahol az arab és a telivér ménekkel fedezték a helyi, de szintén arab, illetve a keleti leszármazási vonalú kancákat. A tiszta vonalat az arab és az angol telivér keresztezésével alakították ki.
Az angloarab kiváló versenyló. Angloarab méneket használtak több fajta feljavítására, ilyen például a Selle Francaise, vagyis a francia hátasló.

Jellemzõk:
Szín: a legtöbb telt szín
Marmagasság: 170 cm
Küllem: finom fej, kifejezett mar, mély szügy, rövid hát, jó arányú far, magasan tûzött farok, hosszú, vékony lábak
Viselkedés: bátor, lelkes, okos
Használati mód: hátas-és versenyló

Kialakulás:
Keleti típus-> arab-> angol telivér-> angloarab telivér

 

Andalúziai

 

 

A Spanyolország déli részén található Andalúzia a szülõhelye ennek a legkeresettebb és talán leghíresebb európai fajtának.
Eredete nem ismert. Egyesek szerint tisztavérû honos fajta, mások szerint berber eredetû honos állomány a Kr. u. 8. században a mórokkal érkezõ arab és berber lovakkal keveredett.
Az andalúziai típus a magasiskola könnyed elsajátítása révén ideális katonaló volt.
A 15-18. században az andalúziait számos más fajta kialakítására felhasználták szerte Európában. Így jött létre a lipicai, a kladrubi, a lusitano és az alter real.
Egy idõben annyira megnövekedett az igény iránta, hogy kivitelét halálbüntetés terhe mellett megtiltották.
Ennek ellenére a fajta a 19. század elején a fajta fennmaradása veszélybe került. III. Fülöp spanyol király uralkodása alatt több fajtával keresztezték, hogy küllemét tömegesebbé tegyék.
Napóleon spanyolországi hadjárata során a francia tábornokok elvitték a törzsállomány nagy részét, így számos vonal kiveszett a fajtából. Fennmaradása a karthauzi szerzeteseknek köszönhetõ, akik monostoraikban féltõ gonddal tenyésztették az andalúziait. E lovak átvészelték a veszedelmet. Új ménest alapítottak és a fajta újra felvirágzott.
A fajta nagyon kedvezõ vérmérsékletû. Okos, jóindulatú, nyugodt, könnyû vele dolgozni. Mozgása elegáns, nagyon látványos. Magas ívû léptei mindig a figyelem középpontjába állítják, bárhol szerepeljen is.

Jellemzõk:
Szín: általában szürke
Marmagasság: 160-168 cm
Küllem: széles kosfej, nagy szemek, hosszú, ívelt nyak, rövid, mély törzs, erõteljes, kerek far, arõs lábak, elegáns sörény és farok
Viselkedés: jóindulatú, nyugodt, együttmûködõ, büszke, agilis
Használati mód: magasiskola, parádék, bikaviadal

Kialakulás:
Helyi állomány-> berber-> arab-> ANDALÚZIAI

 

Forrás:http://www.allatokkedvencek.eoldal.hu/cikkek/lovak.html