A lovak, valamint az ő sajátos, egyedi emésztőrendszerük, több ezer éves evolúciós fejlődés során alakult ki. A teljes emésztőrendszer minden része, az ajkaktól a végbélnyílásig valami szerepet kap ebben a folyamatban:

• A lovak ajka nagyon érzékeny és meglepően ügyes, lehetővé téve számukra hogy kiválogassák, vagy éppen félrepiszkálják a táplálék bizonyos elemeit, mivel a kellemes íz nagyon fontos számukra.

• Miután a táplálékot kiválasztja és az a szájba kerül, ott is nagyon fontos folyamat megy végbe, a táplálék rágása. Az emberekkel ellentétben a lovaknak nincs nyálképződése már a táplálkozás előérzetére, a lovak esetében a rágás tevékenysége az, amely nagy mennyiségű lúgos kémhatású nyálat termel, és minél többet rágnak, annál több nyál termelődik (jellemzően napi 15 liter megfelelő táplálás esetén).
  A nyál két okból fontos:
  Először is, kenőanyagként működik a táplálék számára lehetővé téve, hogy elhaladjon a gyomorig. Másodszor, amely a fontosabb, segít semlegesíteni a gyomor első részén jelen lévő savakat. A lovak számára 3500-4500 rágó mozdulatra van szükség 1 kg széna elfogyasztásához. Ugyanilyen mennyiségű szemes takarmány (müzli is ide értendő) elfogyasztása csak 850 rágást kíván.

• A lovak hajlamosak unatkozni, ez lehangoló is számukra, ezért egyrészt megnövekszik a gyomorsav termelődése, másrészt egyéb viselkedési problémákat eredményez. Ez különösen jellemző télen, az istállóba kényszerült lovak esetén. Egy átlagos ló számára 12 kg széna elfogyasztása 8 órát vesz igénybe, míg 1,5 kg szemes takarmány elfogyasztásához nincs szükség 15 percnél több időre.

• A gyomornak két ’területe’ van. Az elülső terület PH értéke magasabb a nyál miatt és lehetővé teszi a bakteriális erjedés megindulását. Itt főleg a tejsavbaktériumok, Lactobacillusok bontják le a táplálékban lévő cukrot vagy keményítőt.  A lovak emésztőrendszere nem úgy alakult ki, hogy gabonaféléket dolgozzon fel, ezért a keményítő emésztése nem egyszerű számukra. Minél nagyobb a táplálék keményítő tartalma, annál nagyobb probléma annak emésztése.  A széna keményítő tartalma 1-3%. A zsákos tápok esetén jellemző a 15-20% általános keményítő tartalom, de elérheti akár a 40%-ot is a verseny keverékek esetén.
  Nézzenek csak meg egy zsákot saját maguk, de itt egy példa egy Magyarországon nem forgalmazott tápon keresztül bemutatva. Egy tengerentúlon jól ismert cég egyik népszerű termékére vonatkozóan azt javasolja, hogy a tápból egy átlagos ló számára napi 3 kg elegendő. Ez megfelel napi 600 gramm keményítőnek, amely = 18 kg keményítő havonta. A keményítőt baktériumok bontják le és illékony zsírsavakat (VFA) termelnek. Az illékony zsírsavakat azok a sejtek veszik fel, amelyek a gyomor elülső részét bélelik ki, amelyek elnyelik, elhalnak és végül fekélyesednek. A gyomor elülső részéből a táplálék a hátsó területre halad, amely erősen savas és a táplálék itt tovább bomlik, felkészülve a vékonybélbe történő belépésre.

• A vékonybél az, ahol az emésztés és felszívódás igazán megkezdődik. Hogy ez hatékony legyen, a belépő táplálék savasságát semlegesíteni kell, hogy lehetővé tegyük a ’hasznos’ baktériumok (probiotikumok) fejlődését. Ezek a nyálkahártya sejtekhez tapadva a lehetséges kórokozók megtapadását is csökkentik. Mivel a lovak törzsfejlődésük szerint a táplálkozásukkal órákon át bíbelődnek, nem alakult ki epehólyagjuk.
  A szemes takarmányokat és tápokat jellemzően két nagy adagban etetik, reggel és este. Ez azt jelenti, hogy a lovak nem tudnak megfelelően emészteni, részben a keményítő miatt, amely gyorsabban éri el a hátsó bélszakaszt, ahol további problémákat okoz. Hogy ezt a szervezet megpróbálja kompenzálni, a bél folyadékot von el a vérből. A vérplazma szintje az ilyen módon etetett pónikon végzett kutatások szerint az etetést követő 1 órával 15-24%-kal lecsökkenhet, kiszáradás (dehidráció) tüneteit mutatva. Ez soha nem tapasztalható a széna alapú étrenden élő lovak esetében.