A középkorban feltehetőleg ez a kis testű, de igen erős, fürge és roppant kitartó lótípus adta az ország lóállományának döntő többségét. A honfoglaló magyarok által a Kárpát-medencébe behozott lótípust legalább a XII. századig idegen fajtabeütés nélkül tenyésztették. A lótenyésztés országos jelentőségére számos Csikó-, Ló-, Mén- előtagú földrajzi név is utal. A magyar ló mint hadműveleti eszköz iránt évszázadokon át jelentős külföldi kereslet mutatkozott. Anjou uralkodóink és Mátyás idejében rengeteg lovat vittek ki olasz és francia földre, s annak csak I. Ulászló, majd II. Lajos ismételt tilalmi rendeletei vetettek véget.

Hagyományos magyar fogatló. A nóniusz lófajtát 160 éve tenyésztették ki az 1785-ben alapított Mező-hegyesi Ménesben. Ez a magyar lófajta megjele-nésében egyedülálló a világon. Nehéz tüzérhámos lónak tenyésztették, aminek a legnehezebb viszonyok között is helyt kellett állni. Így alakult ki ez a nagy testtömegű, szilárd szervezetű, feltétlen munkakészségű fogatló. Magas nyak-illesztése és kissé domború profilvonalú feje impozáns, barokk kori megjelenést kölcsönöz a fajtának.

Angol-arab eredetű sportló fajta. Több mint 150 év telt el, amióta a Mezőhegyesi Állami Ménesben kitenyésztették a gidrán lófajtát. Ennek az anglo-arab eredetű fajtának az elnevezése is az eredetére utal, az 1817-ben importált Gidran Senior nevű arab ménre, amelyre ma is minden gidrán pedigré visszavezethető. Az eredetileg huszár-lóként tenyésztett gidrán jól alkalmazkodott a megváltozott igényekhez és mára kedvelt sport- és hobbilóvá vált. Sajátossága a fajtának, hogy kizárólag sárga színben tenyésztik. A gidrán fajta a kis létszáma, valamint genetikai és tradicionális értékei miatt génrezervként is megőrzésre érdemes. Ezen értékes régi fajtánk fenntartásáról a Kisbéri-félvér Lótenyésztő Országos Egyesület gondoskodik.

Fogatban és nyereg alatt mindig a legjobbat. A Furioso-North Star fajta neve a két alapító angol telivér mének nevének összevonásából keletkezett. Az 1836. évi Furioso és az 1844. évi North Star mének a Mezőhegyesi Állami Ménesben két életerős angol félvér törzset alapítottak, melyek az idők folyamán egy kiváló lófajtává olvadtak össze. A fajta kancacsaládjai 200 évnél is régebbiek A Furioso-North Star fajta elég erőteljes és tömeges volt, hogy fogatos lóként elvégezze a hadsereg szállítási munkáit, de megőrizze az angol félvér nemességét, mozgását, így a vadászlovaglások kedvelt hátaslovává is vált. Ez a kettősség jellemzi ma is e szilárd szervezetű lófajtát. A fajtában vérfrissítésre mindig használtak telivér méneket, így az erősebben telivérezett egyedek inkább a hátas típusba, míg a kisebb telivér vérhányadúak a fogatló típusba tartoznak. A Furioso-North Star fajta, amely meg tudta őrizni eredeti fajtajellegét és nyugodt vérmérsékletét munkában és szabadidőben egyaránt ideális társat kínál.

Arab ló mindenkinek. A Shagya arab a bábolnai és a radautzi ménes által tenyésztett arab fajta, különböző nemzetek zárt törzskönyve alapján továbbtenyésztett változata. A tenyészcél egy viszonylag nagy rámájú, nemes arab ló, amely hátaslóként és fogatlóként mindenki számára használható. Legyen harmonikus megjelenésű, kifejezésteljes szemekkel, jól ívelt, hosszú nyakkal, ideális felső vonallal, hosszú jól izmolt farral, elegáns farokkal, száraz, jól izmolt végtagokkal. Rendkívül fontos, hogy mindhárom jármódban energikus, rugalmas és szabályos mozgást mutasson. Marmagassága 150-160 cm, szárkörmérete pedig 18 cm. Külső megjelenésében valamint vérmérsékletében is feleljen meg a szabadidő, a lovassport, a vadászat és a fogatolás követelményeinek.

Barokk küllemmel korszerű teljesítmény. A 400 éves lipicai lófajtának, sok történelmi hányattatás után, 1950 óta ad otthont Szilvásvárad, ahol eredeti tenyészhelyükhöz hasonló természeti viszonyok között élhetnek a lipicai lovak. A magyar lipicai lovak megőrizték a barokk ízlésvilága szerint kialakított klasszikus küllemüket, de emellett korunk modern fogatversenyein is megállják helyüket, amit világbajnoki érmek sokasága bizonyít. Szilvásváradon és az egyesület által elismert kisebb ménesekben a lipicai fajta mind a nyolc törzsét tenyésztik. A magyar lipicai lovak származása is megfelel a szigorú nemzetközi előírásoknak, így érthető, hogy e kiváló, nagy múltú fajta iránt egyre nagyobb az érdeklődés.

A nemes, elegáns hátas- és kocsiló. A kisbéri-félvér fajta kitenyésztése a múlt század közepére nyúlik vissza. Az eredeti tenyészcél az angol telivérhez közel álló, de annál tömegesebb, nyugodtabb, könnyű, kitartó katonai hátaslovak tenyésztése volt. Ez a szilárd szervezetű, szép küllemű, elegáns megjelenésű és kiváló használati tulajdonságú lófajta napjainkban egyre keresettebb. A kisbéri-félvér lovak a lovassport valamennyi ágában eredményesen használhatók, de emellett a hobbilótartók körében is kedveltek.

A Kárpátokban, a Tisza, Prut, Brodina forrás-vidékén Bukovina, Gallicia és az egykori Ma-gyarország határvidékén élő hucul nép kezén alakult ki ez a több évszázados múltú primitív lófajta. A hegyi környezetben végzett folytonos munka, a rendkívüli hideg télben és forró nyárban való állandó szabadtartás és az a nyers bánásmód, amellyel minden ősi lovas nép a maga lovával bánik, igénytelen, szívós, hihetetlenül ellenálló típust alakított ki. A hucul lovat a feltétlen munkakészség, kitartás, igénytelenség jellemezi. Jelenlegi állománya Magyarországon mintegy 60 kanca, melynek felét az Aggteleki Nemzeti Park állomány teszi ki, a többi néhány kancás kistenyésztők kezén található. Európában fajtatiszta állománya mintegy 2000 tenyészállatra tehető.


Forrás : MLLSZ, Archimedia

http://www.kutyavari.hu/lofajtak1.htm