Fel a lóra!De hogyan???

Kantározás:

Csikózablával. A csikókantárt úgy kell a ló fejére igazítanunk, hogy a csikózabla a száj szögletéhez lehetőleg közel jusson, anélkül azonban, hogy azt fölfelé tolná. Az orrfék két ujjnyira a pofacsontok alatt, az orrcsonton feküdjék. Csak oly szorosra szabad becsatolnunk, hogy az orrfék alá két ujjunkat bedughassuk. Az orrfék célja az, hogy megakadályozza a ló szájának kitáltását, amivel magát a szárhatás alól kivonhatná. Viszont a ló szájának annyi szabadságot kell engedni, hogy a jutalom képpen nyújtott zabot elvehesse és megrághassa.
Feszítőzablával. A helyes kantározásra mindig a legnagyobb figyelmet és gondot kell fordítanunk. Szabályos kantározásnál a feszítőzabla alsó ága a ló szájaszélével kb. 45°-nyi szöget alkosson. Érzékeny szájú lovakat könnyebben, érzéketlebbeket élesebben kell kantároznunk.
A csikózabla a feszítőzabla rúdja (szájvas) fölött a ló szája széléhez lehetőleg közel feküdjék, anélkül, hogy azt fölfelé tolná.
A feszítőzabla rúdja az állgödör átellenében az állkapcson feküdjék. Ménnél és herélt lónál ez a pont az agyarak fölött van. Oly lovaknál, melyek fejüket kissé mélyebben hordják, a feszítőzablának valamivel magasabb, olyanoknál, melyek fejüket igen magasan hordják, valamivel mélyebb fekvése előnyös. A feszítőzabla magasabb fekvésénél a kantározás könnyebb, mélyebb fekvésnél élesebb. Az állazólánc feküdjék az állgödörben és jobbra forgatással laposabbra csavarva, mindkét oldalon az utolsóelőtti láncszemmel legyen az állazólánckamókba beakasztva. Az állazzólánc és állgödör közé megeresztett szárak mellett két laposra fektetett ujjunk kell hogy beférjen.
A kantározás hibás, ha a szárhúzásnál a feszítőzabla rúdja és az állazólánc a ló szájszögletéhez közeledik. Ezt "zablaemelkedésnek" nevezzük. A hibát azzal hozzuk helyre, hogy az állazóláncot rövidebbre vesszük vagy a feszítőzablát engedjük mélyebbre.
A kantározás helyességét mozgás közben is ellenőrizni kell avégett, hogy a ló különös sajátosságainak megfelelően azon igazításokat eszközölhessünk.

A kantár részei : a tartószíj, a homlokszíj, a pofaszíj, az állszíj, az orrszíj, a zabla és a kantárszár

Nyergelés:

A helyes nyergelés nagy gondot és figyelmet kíván. A nyereg hibás fekvése, az alsó heveder helytelen meghúzása könnyen nyeregnyomást, vagy törést okozhat, ami a lovat szolgálatképtelenné teszi.
Nyergelés előtt a ló hátát szőrmentén tenyérrel simítsuk végig. A hatrétre összehajtott lópokrócot a ló marjától hátrafelé csúsztatva, helyezzük a ló hátára, hogy annak mellső vége a ló marjára, közepe a gerincére, hátsó vége pedig a lágyékszőr összenövéséig jusson, akként, hogy hat széle hátul, zárt része elől, a maron összehajtott két széle a jobb oldalon és négy széle a bal oldalon feküdjön.
A lópokrócnak ráncot vetnie nem szabad. A lópokrócot havonta és pedig minden hó I-én más hajtogatással kell a ló hátára fektetni. A váltogatás közben, szabályszerű összehajtogatás mellett, természetesen csak négy oldal kerülhet a ló hátára.
A nyerget az ülésre ráhajtott hevederrel és szügyelővel bal karunkon tartva (nyeregfejjel a karhajlásban) a ló bal oldaláról úgy tegyük a pokrócra (azaz a ló hátának közepére), hogy a nyereglapok mellé véggel a lapocka mögött a lópokróc mellső végétől négy ujjnyira feküdjenek.
Ezután mindkét kezünkkel a lópokrócot jól húzzuk fel a kápa közé. Így vesszük elejét esetleges nyomásoknak.
Ha a nyereg a feltevéskor nagyon előre jutna, akkor ezt óvatosan a pokróc eltolása nélkül húzzuk hátra. Ha a nyereg nagyon hátul lenne, ezt rendes helyzetbe emeljük át.
Az alsóhevedert úgy csatoljuk a baloldali felrántóba, hogy annak mellső széle a ló könyökétől egy kinyújtott hüvelykű ökölnyire (még az utolsó valódi bordára) jusson. Ennél hátrább nyergelni egészségi okokból nem szabad. Az alsó heveder első meghúzásánál különösen arra ügyeljünk, hogy a nyerget helyes fekvésében megtartsuk. Ehhez ba1 alkarunkat nyomjuk erősen a nyeregülésbe.
Az alsó hevedert a jobb kézzel úgy szorítjuk meg, hogy a nyeregfelrántót megfogjuk, a könyökünket a jobb csípőre támasztjuk és a hevedert addig húzzuk, míg a csat tövisét a nyeregfelrántó kívánt lyukába bal kézzel bedughatjuk.
Az alsóhevedernek fogak segítségével való felhúzása tilos. Az alsóhevedert oly erősen húzzuk meg, hogy a heveder és a ló teste közé négy lapos ujjunkat még bedughassuk.
A túlerősen meghúzott alsóheveder felszorítja a ló hasát, megnehezíti lélegzését, heveder és nyeregnyomást okoz. Gyakran oka annak, hogy a ló felülésnél vagy elindulásnál nyugtalan vagy csökönyös.
Az alsóhevedernek olyan hosszúnak kell lennie, hogy csatjai a pokrócra kerüljenek, a ló testét tehát sohase érintsék. A szügyelőt úgy tesszük fel, hogy a marszíjat a ló marjára fektetjük, a bal vállszíjat becsatoljuk, mire az alsóhevedert az ugrószíj hurokján átdugjuk és azt mérsékelten meghúzzuk. Akkor helyes a szügyelő csatolása, ha a szügykarika (szügykarikapárna) a szügygödör közepébe jut, a szügycsont és ugratószíj közé pedig öklünket bedughatjuk.
A felsőhevedert a nyeregülés alatt, a szügyelő hurokján és a zsinóralsóhevederen levő bőrcsukron átfűzve mérsékelten húzzuk meg. Így a csat a könyökcsuklóval egy magasságba jut.
A felső hevedert nem szabad oly feszesen meghúzni, hogy az alsóheveder ráncot képezzen, mert az szintén nyereg nyomást okoz.
A lovassági nyereggel való nyergelést ugyanígy hajtjuk végre, azzal a különbséggel, hogy a felsőheveder az üléspárna fölé kerül. Lenyergelésnél a felsőhevedert kicsatolás után helyezzük a bal vállunkra.
Lenyergeléshez a ló bal oldalán csatoljuk ki a szügyelő vállszíját, a felső- és alsóhevedert, majd menjünk a ló jobb oldalára és az alsó-, valamint a felsőhevedert és a szügyelőt fektessük a nyeregre, jobb kezünkkel elől, a ballal pedig hátul a nyerget megfogva emeljük le a ló hátáról.
Málházott nyereg kezelése, nagyobb súlyánál és terjedelménél fogva, nehezebb. Feltevésénél különösen arra ügyeljünk, hogy a lópokróc helyéből el ne mozduljon és ráncot ne vessen. A lópokrócot húzzuk kellőleg a kápák közé. Az ilyen nyereg feltevésénél lehetőleg mindig kettő-kettő lovas segítsen egymásnak.